A pihenőbútorokon szeretünk kényelmesen ellazulni, hátradőlni, pihenni. Könnyedén, fesztelenül mozogni beszélgetés közben, olvasásnál a karunkat meg tudjuk támasztani, ugyanakkor jó, ha a kézi munkánál akadálymentesen tudjuk használni a karunkat. Már a rómaiak is használtak pamlagot, ahol erre a célra készített bútorokon fogadták a vendégeiket. Ezeket használták étkezésnél, olvasásnál, és persze pihenésnél is.
A középkorban a feszes társadalmi érintkezéseket lazább kötetlenebb kapcsolatok váltották fel, ekkor már kényelmesebb ülőbútorokat készítettek. A szóló fotelek több fajtáját hozták létre, amiknél nemcsak a forma, és szerkezeti kialakításuk volt eltérő, hanem funkciójuk is.
A fejtámaszos „füles fotelek” története a 16. századig nyúlik vissza, az, azóta eltelt évszázadok a népszerűségét nem csökkentették, különleges hangulata, méltóságteles külleme, kényelmet a hát, fej és kartámlája biztosít. Nem sokkal később a kanapé jött a divatba.
A kárpitos garnitúrák a polgárság igényei alapján alakultak ki. Kényelmes, de fegyelmezett formát adtak, és általában a nappaliban voltak elhelyezve, úgynevezett státuszszimbólumot szimbolizálva. Napjainkban a szóló fotel és a kanapék kombinációja, az ülőgarnitúra, irodák otthonok kedvelt bútordarabjává vált.